Groove Trails: Szűk másfél év alatt 32 alkalommal neveztél a Groove Trails 3 útvonalára: 15 alkalommal voltál a Farkas Trail-en, 10-szer a Zuppa Trail-en, 6-szor a Nyakas Körökön, 1-szer pedig a Kamor Körön. Mi fogott meg ezekben az útvonalakban?
Péterfalvi Ferenc: Elsősorban két szempont alapján döntök arról, hogy hova menjek túrázni: minél természetesebb, emberektől nem zsúfolt helyen, lehetőleg erdőben érzem jól magam ilyenkor, viszont nem szeretek utazni. A különleges, egyedi látványosságok vagy az ismétlődés elkerülése ezekhez képest számomra nem fontosak. A felsorolt négy túra közül három útvonalát már régóta ismerem és szeretem: a Farkas Trail nekem lényegében a „Gyalogolj haza Biatorbágyról” útvonala, amit már korábban is sokszor megtettem; a Nyakas Kör nagyrészt megegyezik a Bia 25 teljesítménytúrával, amit sokszor teljesítettem, és évekkel ezelőtt, amikor egy ismerősömnek egyetlen érdekes, Budapest környéki útvonalat volt lehetőségem megmutatni, őt is oda vittem el; Szárliget és Szár környékének szépségére és könnyű megközelíthetőségére is már régen felfigyeltem, és visszatérő témám volt, hogy túl ritkán van arra teljesítménytúra. A lakhelyemről nézve tulajdonképpen ez a három útvonal felel meg legjobban a preferenciáimnak, ha én magam mondhattam volna meg, hova szeretnék három instant túrát, lehet, hogy ugyanezek lettek volna. Mivel pedig szeretek valamilyen formában „hivatalosan” teljesíteni túrákat, a létrejöttüktől fogva nem volt kérdés, hogy ezután a Groove Trails keretében fogom járni ezeket az útvonalakat.
GT: Az első teljesítésed során szerencsétlen baleset ért a Farkas Trail utolsó kilométerein, utána sokáig szorítottunk érted, hogy maradéktalanul helyrejöjj. Mesélnél erről a sérülésről, és hogy hogy vagy most?
Ferenc: Sajnos a baleset, bár egy egyszerű elcsúszának indult, egy súlyos és helyre nem hozható térdtörést eredményezett: utána három hónapig nem állhattam rá a bal lábamra, és most, a „teljes” felépülés után se tudok futni, ugrani, és csak nagyon nehézkesen tudok lemenni lejtőkön, átmászni vadvédelmi kerítéseknél felállított létrákon. Gyalogolni viszont alapvetően tudok, ezért túrázok tovább, ami nélkül nehezen tudnám elképzelni az életemet.
GT: Minek köszönhetjük, hogy a sérülés miatti rossz emlékek ellenére visszatértél a Farkas Trail-re, ráadásul azóta tizenkétszer is?
Ferenc: Az Ördög-orom népszerűségét nem növelte nálam ez a baleset, és ha a világ egy másik részén lenne, ahova egyszeri alkalommal vetődtem volna el, akkor valószínűleg nem akarnám szándékosan újra és újra felkeresni. Azonban nemhogy nincs messze, hanem egyenesen rajta át indul a lakóhelyemhez legközelebbi turistajelzés, eléggé bonyolítaná az életemet, ha mindig ki akarnám kerülni. Az, hogy véletlenül pont ott ért baleset, nem változtat rajta, hogy számomra a Farkas Trail a legkézreesőbb túraútvonal.
GT: Te voltál a második nevezőnk. Honnan hallottál a Groove Trails-ről, hogy találkoztál velünk?
Ferenc: Az első pillanattól kezdve nagyon tetszett az instant túrák ötlete, mert szinte minden megvan bennük, amik miatt szerettem a teljesítménytúrákat, azok sok hátrányát viszont kiküszöbölik: a sokszor hosszú várakozást a rajtban/célban, a tömeget. Az első instant túrámat még 2018-ben teljesítettem, és a GeoGo alkalmazást is már többször használtam a Groove Trails indulása előtt. Akkoriban olyan lelkes voltam, hogy rendszeresen néztem a GeoGo-n, hogy milyen új túrák vannak, így találtam rá elég hamar a Farkas Trailre is. Abban pedig, hogy az első adandó alkalommal el is mentem rá, nagy szerepe volt a Groove Trails innovációjának, az instant túra nevezés azonnali fizetéssel való összekötésének. Sok instant túránál azzal kezdődik a nevezési folyamat, hogy e-mailt kell írni a rendezőnek és aztán megvárni a választ – ez a rendezők minden igyekezete ellenére szerintem sokat elvesz ezen túrák „instantságából”.
GT: Mikor, hogyan kezdtél aktívan túrázni? Milyen gyakran szoktál menni?
Ferenc: Általános iskolás koromban a szüleim majdnem minden hétvégén elvittek túrázni, amit nem mindig szerettem, de ez megadta az alapvető túrázós élettapasztalatot. Egy középiskolás osztálytársam pedig rendszeresen teljesítménytúrázott, azóta tudtam, hogy létezik ilyen, bár én akkor nem csatlakoztam hozzá. 6-8 év szinte teljes „túramentesség” után, 2008-ban egyszer arra eszméltem, hogy el akarok menni egy teljesítménytúrára. Nem tudom, honnan jött ez, akkor már évek óta említést se tett nekem senki teljesítménytúrákról, valahogy feltört a tudatom mélyéből. Onnantól kezdve a tavaly tavaszi balesetemig kevés kivétellel minden hétvégén teljesítménytúráztam, a legtöbb évben több mint 2000 km-t, egyszer majdnem 3000-et is. A mostani állapotomban viszont nem szívesen mutatkozok
GT: Mi a kedvenc tájegységed Magyarországon, és miért?
Ferenc: Nincs kiemelt kedvencem, minden tájegységet szeretek, ahol a természetes környezet elér egy megfelelő szintet, és szerencsére Magyarországon még sok ilyen van. Mivel Pécsett nőttem fel, a túrázás gyerekkoromban egyet jelentett a Mecsekkel, oda egyértelmű a kötődésem. Budapest környezetében a Börzsöny az, ahova néha a viszonylag hosszabb utazást is vállalom, hogy „komolyabb” hegyeket, nagy egybefüggő erdőt láthassak. A legközelebbi tájegység, ahol már kezdem igazán a természetben érezni magam, a Vértes Zuppa Trail által is érintett északi része, oda ezért térek vissza rendszeresen.
GT: Szoktál külföldön is túrázni? Ha igen, merrefelé?
Ferenc: Nem, ahhoz már az utazás terén végképp túl lusta vagyok. A legtávolabbi helyek, ahova valaha eljutottam, a Triglav volt még a szüleimmel együtt, illetve két alkalommal Zakopane, ahol iskolai csoporttal jártam. Számomra a túrázásban a – persze megfelelő környezetben való – gyaloglás a fontos, nem az, hogy egzotikus helyeken járjak.