Barion Pixel

Interjú Varga Eszterrel, a Helka Kör (36 km) és a Kamor Kör (34 km) csúcstartójával

Két balatoni útvonalunkon, egyben leghosszabb köreinken egy kézben van a női pályacsúcs: Varga Eszter a 34 km-es Kamor Kört (920 m szint) szédületes 3 óra 23 perc alatt, míg a 36 km-es Helka Kört (937 m szint) 4 óra 29 perc alatt futotta le. Ezen időkkel az előbbi körön Losonc Timit előzte meg, az utóbbin pedig mindenkit – beleértve az összes férfit -, azaz abszolút csúcstartó. Vajon hogy csinálja? Meginterjúvoltuk: fogadjátok sok szeretettel!

Groove Trails: Mióta futsz, honnan jött a terepfutás gondolata?

Varga Eszter: Azt hiszem, a 2000-es évek elején kezdtem nagyon hobbi szinten futogatni (szülővárosomban, Szegeden) az egyik ikertestvéremmel, Zsuzsival. Akkoriban még nem mértünk semmit: sem távot, sem időt, sem sebességet, csak mentünk, mert szerettük. A középiskolai és egyetemi évek alatt azt a sportot gyakoroltam, amihez éppen kedvem volt. Váltakozott az úszás, a futás és a kerékpározás. Volt olyan nyári szünet, hogy minden egyes nap esti úszásra mentem, mert éppen ahhoz volt kedvem.
Kimondottan a terepfutás csak akkor jött a képbe, amikor Budapestre költöztem, valamikor 2013 után, ugyanis itt könnyen elérhetőek a hegyek. Talán inkább 2015 után, amikor is lefutottam az első aszfaltos maratonomat (Budapest maraton) és akkoriban már a II. kerületben laktam, ahonnan futva “könnyen” elérhető volt a János-hegy (Normafa) és a Hármashatár-hegy is. Huh, meg se tudom számolni, hogy hányszor futottam fel rájuk! 2017 óta vagyok tagja a CoffeeRUN Sportegyesületnek, akikkel a pandémia előtt péntekenként kiváló hangulatban futottunk egy nagyot a Hármashatár-hegyen. Remélem, ezek a közös futások is hamarosan visszatérhetnek.

Varga Eszter Ureczky Bálinttal (pirosban) és Marosi Andrással (fehér-rózsaszínben)

GT: Mi volt a leghosszabb távod terepen?

Eszter: A leghosszabb táv, amit futottam konkrét versenyekhez kapcsolódik: a 2018-as UltraKék Trail Börzsöny (55 km 1900 m szint), a 2019-es Mátrabérc Trail (55 km, 2800 m szint), majd a 2019-es UTH Szentendre Trail (54 km 1800 m szint). Mindegyikhez nagyszerű emlékek társulnak, mert útközben sok-sok ismerőssel találkoztam, együtt futottunk és előzgettük egymást. Nem utolsósorban, ezek a versenyek gyönyörű tájakon visznek keresztül.

GT: Több Groove Trails Körön is voltál. Tervezel még jönni? Mi fogott meg bennük (vagy magában a GT-ben)?

Eszter: A Groove Trails útvonalaival 2020 nyarán ismerkedtem meg, konkrétan a kis Nyakas körrel. Azóta jártam a Farkas Trailen, a Kamor Körön, a Helka körön és a Zuppa Trailen is. Tervben van még mindegyikre visszatérni, ugyanis a természet minden évszakban más arcát mutatja és imádom ezt a sokszínűséget. Másfelől úgy érzem, még mindegyik pályán tudnék magamhoz képest javítani.
Tetszenek az útvonalak, amiket a Groove Trails kínál: változatos és sokszínű tájak. A nevezésnél választhatok, hogy szeretnék-e érmet, vagy sem. A GeoGo alkalmazás használata a teljesítés igazolására sokkal felhasználóbarátabb, ugyanis nem kell QR kódokat vadászni, hanem elég az ellenőrzőpontot felismerni és 50 m-en belül igazolni az áthaladásunkat.

 

GT: Melyik a kedvenc Groove Trails köröd?

Eszter: A kedvenc köröm talán a Helka kör: imádom a Tihanyi-félszigetet, a Balaton-felvidéket, a Balatont. A “tihanyi szív” véleményem szerint Magyarország egyik leglátványosabb útvonala. A Kamor kör is igazán tetszett, de az inkább más szempontól: nagyon jól futható a pálya és ott igazán elkapott az úgynevezett “flow” érzés, ami azt hiszem, a Groove Trails filozófiájának (“a mindennapostól eltérő tudatállapotba kerülni”) is részét képezi.

GT: Sokat futsz fürge lábú srácokkal is. Ők “húznak” Téged? Van valami gy egészséges rivalizálás Köztetek, vagy inkább bajtársias a futó-viszony?

Eszter: Sokat futok fürge lábú fiúkkal: barátommal, Ureczky Bálinttal (aki amúgy a Groove Trails több körén is pályacsúcstartó) és közös jóbarátunkkal, Marosi Andrissal (akit a CoffeeRUN futásokon ismertünk meg és aki nem mellesleg szintén Groove Trails-es pályacsúcstartó). Szerintem motiváljuk egymást a sportban, legalábbis a téli koránkelésekkor mindenképp. 😀

Andris és Bálint kétségkívül “húznak magukkal” a futásban: nem szeretném, hogy rám kelljen várniuk. A hétvégi hosszabb futókirándulásainkat imádom: már hét elején azt tervezem, hogy hová menjünk a következő hétvégén, merre fussunk, miket nézzünk meg, milyen kihívást lenne jó teljesíteni. Az a szuper az egészben, hogy ők abszolút nyitottak erre, vagy éppen nekik van egy-egy szuper ötletük.