„Nálunk te vagy a sztár!” sorozatunk idei első kiadásában Vasák Benedekkel, a Kiazmus blog szerzőjével beszélgettünk egy jót futásról, keresztedzésekről és módszertanokról, természetről és futáshoz kötődő bakancslistákról. Fogadjátok szerettel!
Groove Trails: A túrázás/futás mellett űzöl még valamilyen sportot? Hogy egyezteted őket össze?
Benedek: Igen, mászni szoktam, sziklán, teremben egyaránt. Szerencsére majdnem optimális helyen lakom: nagyon közel van a Panoráma-kör, és annak a rajtjához a Francia-bánya meg a Kecske-hegy, úgyhogy akár egy füst alatt meg lehet oldani a keresztedzést is: a monoton futás után kiváló nyújtás-lazítás egy kis mászkálás.
GT: Mióta túrázol/futsz, honnan jött a túrázás/terepfutás gondolata?
Benedek: Gyerekkoromban rengeteg sportot kipróbáltam, aztán gimnáziumban leragadtam a hegymászás mellett. Jött még mellé a sítúrázás, teljesítménytúrázás. Aztán a család mellett ezeket már lehetetlen volt csinálni, mert iszonyú időigényes dolgok. Viszont a terepfutás remek helyettesítő, az ember kimegy hajnalban, és mire felkel a család, már letolt 15-20 kilométert az erdőben – hát van ennél jobb?
GT: Milyen módszertanra esküszöl?
Benedek: Ötvenéves vagyok: én már logikusan nem a dobogóra hajtok, a personal bestek hajkurászása sem érdekel. Egyszerűen át akarom élni a természetben végzett harmonikus mozgás örömét – anélkül, hogy túlságosan alkalmazkodnom kelljen valakihez-valamihez. Úgyhogy edző és különösebben szofisztikált módszertan nélkül tolom, a pulzusomat nem mérem, a zónázás nem izgat, viszont nagyon figyelek a testem jelzéseire, a légzésre, a harmonikus mozgásra, és igyekszem folyton csiszolni a technikámon, különösen a talajfogáson.
GT: Van-e titkos frissítési módszered?
Benedek: Kovászos uborka. A hétköznapokon gyűlölöm, rá sem bírok nézni. De versenyen egyszerűen megőrülök érte, bármennyit meg tudok enni belőle.
GT: Miért választottál olyan sportot, mozgásformát, amit a természetben lehet űzni? Mit jelent számodra a természet?
Benedek: Nagyon örülök, hogy ezt megkérdeztétek. Számomra a sport elsősorban a természetet jelenti. A blogom címe – Kiazmus – egy filozófiai műszó, és azt az állapotot jelenti, amelyben az ember összefonódik a környezettel, a természettel. A terepfutás számomra ezt az összefonódást jelenti: ahogy futok az ösvényen, szinte szimbiózisba kerülök vele, alkalmazkodom hozzá, de mintha az ösvény is alkalmazkodna hozzám. Nehéz ezt az élményt leírni, de aki fut, az tudja, milyen ez.
GT: Volt-e már runner’s high élményed? Mesélj róla!
Benedek: Igen, ez az összefonódós flow-flash pontosan az az élmény, amit általában futómámornak neveznek. Szándékosan igyekszem mindig úgy futni, hogy jöjjön, és szinte mindig beüt.
GT: Túrázás, terepfutás közben könnyen el-elkalandozik az elme: kerülhetsz a szokásostól eltérő tudatállapotba, kerülhetnek más megvilágításba dolgok, szokatlan felismeréseid, ötleteid támadhatnak. Ha volt ilyenben részed, mesélj el egy példát!
Benedek: Szerintem ez is ugyanaz, mint az előző, és erre is csak azt tudom mondani, hogy: ezért futok. Rengeteget gondolkodok futás közben, tényleg van egyfajta elmét kisimító zen jellege. A munkám egy része például kreatív ötletelés, és ezt kétféleképpen lehet a leghatékonyabban csinálni: vagy inspiratív emberek között, vagy magányosan terepfutva.
GT: Szoktál-e családdal terepfutni / túrázni?
Benedek: Futni nem, mert legalább annyira utálnak futni, mint én az ő korukban, de igyekszem viszonylag sokat kirándulni a gyerekeimmel. Hosszabb terepfutások után regenerációnak is nagyon jó.
GT: Van túrázás/terepfutás vonatkozású elem a bakancslistádon? Melyik a legfontosabb 2 elem közülük?
Benedek: Ó, rengeteg! Mint bármely rendes hobbi, a terepfutás is elképzelhetetlen tervek és vágyak nélkül. Ott van például az UTMB – voltam már a Mont Blanc csúcsán, síeltem le a Vallée Blanche-on, imádom az egész masszívumot a csodálatos gránitformáival, nagyon hiányzik, hogy körbefussam. De éppígy vágyom a Snowdoniára, az lenyűgöző lehet. A Midnight Marathon Tromsøben, a sarkkörön túl, a nyári napforduló éjjelén, világosban bizonyosan különleges élmény. Legfrissebb kattanásom a Coleridge Way Somersetben, nyolcvan kilométer a költő nyomában, és Coleridge a kedvenceim közé tartozik.
GT: Melyik a kedvenc Groove Trails útvonalad? Miért?
Benedek: Igazság szerint még csak egyen voltam, a Nyakas Körön, de az nagyon extra. Nagyon szeretem azt a biai vidéket, és tényleg csodálatos az a kanyonszerű mészkőperem. A Helka Körön például nem indultam még, de azt az útvonalat nagyon jól ismerem, az is fantasztikus. És nagyon bírom ezt az összerakható éremgyűjtemény-koncepciót, úgyhogy a következő hónapokban biztos begyűjtöm a többit is.
GT: Mi a fontos számodra egy instant túrában?
Benedek: Lehet, hogy furán hangzik, de az, hogy érezzem mögötte a koncepciót. A hegymászásból jövök, ahol rangja van annak, ha valaki egy szép, kreatív, koncepciózus utat talál ki és kivitelez. Nagyon szeretem az instant trailt mint műfajt, mert az alkotót látom mögötte. Először kicsit hülyén hangzott számomra, amikor mondjuk a vértesi Sunset Trailről azt olvastam, hogy „a Vérkör alkotóitól”, de tényleg erről van szó. Egy jó instant trailben tényleg benne van az alkotás és az alkotó. Legyen szép, ötletes, elegáns a vonalvezetése, lehetőleg mutasson újat, legyen mögötte személyiség, legyen mögötte közösség… Érezzem a szenvedélyt. Az instant a terepfutás egyik, viszonylag friss ága, amelynek hatalmas lökést adott a járvány. A versenyek visszatérésével nyilván alább fog hagyni az instant-őrület, de egy nagyon jó műfaj, amelynek simán ott a helye mondjuk az ultrák vagy a tájfutó versenyek mellett.