Groove Trails: Mi volt életed 2 legjobb sportélménye?
Hohner Heni: Mikor (kb. 1,5 éve) először futottam terepen, és terepversenyen is először Tihanyban, és ott lett szerelem számomra a terepfutás. És mikor tavaly ősszel első lettem a TihanyCross terepversenyen félmaratoni távon. Amúgy októberben lesz 2 éve, hogy futok.
GT: Túráztál / futottál-e már „ítéletidőben”? Milyen élmény volt? Mesélj róla!
Heni: Futottam tavaly a Mecsekben egy trailen. 2 nap folyamatos esőzés… , és a rajt után is rázendített. Kicsit félelmetes volt, de imádtam. Kicsúsztam egy kanyarban egy keskeny ösvényen, alattam hatalmas völgy. Egy kidőlt fa alá csúszott a lábam, de szerencsésen megúsztam. Nem tört el, és a versenyt is tudtam folytatni.
Idén tavasszal pedig a Hableány félmaratont teljesítettük instan verzióban a Balaton-felvidéken, és a Gulácsra felfelé elkapott a vihar bennünket. Patakként zúgott a víz le mellettünk, és tombolt a szél, az eső ömlött. Az orrunkig nem láttunk. De felfutottunk és még le is videóztuk mindezt.
GT: Mióta túrázol/futsz, honnan jött a túrázás/terepfutás gondolata?
Heni: Nagyjából 2 éve kezdtem el aszfalton futni és túrázni is. Akkoriban nehezen dolgoztam fel a magánéletemben történt változásokat, és arra jutottam, hogy a futásaim során rendet rakhatok a fejemben. Elmondhatom, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a futás az életem részévé vált, mert a problémáimat is sikerült általa könyebben feldolgozni, és arra jöttem rá, hogy én mindig is futni szerettem volna. Amióta futok, teljesen megváltozott a gondolkodásom, az élethez és az emberekhez való hozzáállásom. Fél év aszfalton futás után az egyik ismerős vitt el Tihanyba egy teljesítménytúrát lefutni, és azóta csak terepen futok. Akkor éreztem először flow-t futás során. Szinte végig repültem: annyira elvitt a látvány, a természet szépsége, és az a szabadságérzet, amit előtte nem éreztem soha.
GT: Tévedtél-e már úgy igazán el túrázás/terepfutás közben? Mi történt?
Heni: Igen, télen teljesítettünk egy kihívást a Pilisben. 4 csúcsot kellett elérni bizonyos szintidőn belül. Sajnos nagyon későn indultunk el, mert előtte nap szülinapoztunk. Majdnem dél volt, és ugye tél révén 16 órakor már rendesen sötétedik. A utolsó csúcs után a Prédikálószékről indultunk lefelé. Az órám is és a fejlámpám is merülőben volt, és az út sem akart a lábunk alá kerülni, csak balfaszkodtunk, hogy merre az arra… ekkor figyeltünk fel egy fejlámpa fényére, ami felénk tartott mit egy mentőangyal, aki jajjveszékelni hall egy eltévelyedett vadat. Bodnár Andrásnak hála hárman botorkáltunk tovább, mert a Dobogókőre vezető út eltűnt a sötét erdő mélyén.
Itt az órám már 1%-on volt csak, ezért lementettem a tracket, és csak Andisra és Locus Map-re hagyatkozhattunk, de nem volt meg az út… Nehezen, de valahogy sikerült elérnünk a sípálya aljáról felvezető ösvény. Itt már felszívva minden energiánkat kellett felmásznunk a nem kicsi emelkedőn.
Dobogókőről aszfatos úton futottunk egy 5-öst még, hogy Andris kocsiját elérjük a Két-Bükkfa Nyeregnél. 28 km helyett 34 km lett a vége, és Andris vitt el minket Pilisszentkeresztre, ahol az autónkat hagytuk.
GT: Ha választhatnál egy helyszínt, ahol most hétvégén ingyen futhatnál/túrázhatnál, mit választanál?
Heni: Biztosan az Alpokba szeretnék menni, és 3000 méteren hegygerincen végig futni, ahol a csúcsok havasak. 🙂
GT: Mi a Groove Trails-hez kapcsolódó legjobb, legkedvesebb, legviccesebb emléked?
Heni: Tavaly nyáron egyedül futottam a Kamor kör 34 km-es távját. Nagyon meleg volt, a vizem elfogyott. Azt vártam, hogy találjak valakit, aki megmenti az életem. 
Találtam egy hétvégi házat, amelynek a kapuja tárva nyitva volt, és a ház homlokzatára ez volt írva: „Hűvös van idebe, egy pohárra gyere be.” El kell mondjam, hogy a ház előtt a kertben egy gyönyörű porcelán kút várta, hogy megtöltsem a kulacsaimat friss kútvízzel. Ez valahol a Törökszegfű úton volt.
A másik kellemes meglepetés, hogy egyik pillanatban ahogy futottam… Valami szőrös csiklandozást éreztem a jobb lábamnál. Egy óriás Bernáthegyi kutyus kocogott mellettem, és csikizte a combomat. Kicsit összetojtam magam.
GT: Melyik hazai tájegységen túrázol / futsz a legszívesebben? Miért?
Heni: Nagy kedvenc Tihany, és a Mecsek, mert gyönyörűek, és közel vannak, és Tihany volt az Első!!!
A Mecsekben Óbánya és környéke a legkedvesebb számomra. De nagyon szeretem a Pilist, a Visegrádi-hegységet és a Budait is, és most új szerelem a Börzsöny hatalmas és csodás rengetege.
