Groove Trails: Húsvét hétfőn először a Helka Kör 15 km-es verzióján állítottad be az új pályacsúcsot, majd átruccantál Balatonfüredre, és a 15 km-es Kamor Körön is rekordot döntöttél. Kifejezetten ez volt a terv, vagy csak egy laza, jóleső futásra készültél, és spontán-véletlen lett ez az eredmény?
Holczer Péter: Tényleg pályacsúcs lett? Na mindegy, akkor maradhat így is. 😉 Valójában igen, tudatos játék, kihívás volt ez most részemről. Végre eljutottam a balatoni körökre, gondoltam kimaxolom ezt azt alkalmat. Ha már elmegyek odáig, vagy futok egy hosszút, vagy, ahogy végül döntöttem, megnézem mindkét rövidebbet, pláne, hogy ott vannak egymáshoz közel. Arra is rászántam magam, hogy futok végre egy tempósat, ilyet úgyis ősszel csináltam utoljára. Azóta többnyire csak a szürke edzésnapok voltak sorra, ráadásul döntő többségében aszfalton. Plusz praktikusnak is tűnt így, relatív gyorsan végigszaladok, szerzek közben egy-egy benyomást róluk, miközben a család többi része kapott egy-egy még rövidebb útvonalat sétálni úgy, hogy körülbelül egyszerre érjünk végig. Túl sokan eddig nem futottak még ezeken a körökön, gyorsan meg pláne nem, így ránézésre testhezálló kihívásnak tűnt, hogy a pályacsúcs időket töltsem fel az órámra, és ahhoz mérjem magam menet közben.
Ugye milyen egyszerűen hangzik? Na, nem ilyen volt. Legalábbis a tekintetben semmiképp, hogy mindezt keddre terveztem, hétfőn pedig pihenőnapom lett volna előtte, szóval azért relatív pihenten állt szándékomban a duplázásnak nekivágni. Ám az egész azzal indult, hogy a pénteki résztávos edzésem átcsúszott szombatra, majd délután azért a szombatit is lefutottam, vasárnap pedig a hosszabb edzést is tisztességesen megcsináltam (szerencsére ezúttal csak az elnevezése volt hosszú, 80 perc valójában nem az nálam). Emellett az időjárás is úgy alakult, hogy keddre semmi értelme nem lett volna a családi programnak, ezért előrehoztuk hétfőre. És már csupán egy telefon jött még be a képbe szombat este, hogy hétfőn reggel mehetek oltásra – szerencsére reggel héttől álltam az utcán 45 percet az 1°C-ban, utána már minden flottul ment. Az már természetes volt, hogy a hétfői ünnepnapon más volt a „turistasűrűség” is, mint egy munkanapon lett volna, de nincs is ezzel semmi gond.
Mindez csupán terv vs. tény érdekességképpen; sem az élményből nem vont le semmit, sem az idők tekintetében nincs jelentősége utólag.
Azt azért bevallom, nem terveztem, de úgy alakult, hogy végül valójában öt órán belül teljesítettem a két kört. Ha nem ilyen feszes a napirend, szívesebben pihentem volna köztük jópár órát is, de utólag már ezt se bánom 😀
GT: Mikor, milyen indíttatásból kezdtél terepfutni?
Peti: Rendszeresen futni 2014-ben, egy 10 km-es verseny (de inkább esemény) előtt két hónappal kezdtem, hogy legalább minimálisan felkészüljek. Terepfutni pedig akkor, amikor mindezt terepen tettem 🙂
Most megnéztem: abban az évben a futásaimnak 10%-a volt terepen, a következő évben ez már 25% volt, 2017-2018-ban a „csúcson” pedig közel 50% lett a terep aránya. Az utóbbi két évben ez sajnos visszaesett, úgyhogy szinte külön ünnep minden terepfutás. Igazából a fele-fele aránynak tudnék örülni, de ezt az éppen aktuális célok és az oda vezető utak mozgatják.
GT: Vannak állandó edzőpartnereid, nagy versenytársaid, példaképeid?
Peti: Röviden: nincsenek. Aztán persze „kicsit” vannak. Az edzésfeladatokat kifejezetten egyedül csinálom meg; ha nem egyedül futok, akkor az már jellemzően nem az edzésfeladat. Anno az idők során megfordultam pár résztávos csapatos edzésen, az erre a műfajra messze jobban feküdt nekem. Egy-egy tempósabb, hosszabb edzést is sokszor jó (lenne) némi társasággal elvégezni, de ez ritkán jön össze. Más kérdés, hogy szívesen eljárok társaságok eseményeire, ezek közül a KESZ-re és a CoffeeRun-ra időszakonként egész rendszeresen is. Illetve amikor a hétvégén van lehetőségem terepre menni, akkor részben szintén nem egyedül teszem. Versenytársakról nem igazán beszélhetek, ahhoz ez az egész számomra csupán egy játék, élmény. Ha mégis ki kell emelni valakit, az én magam vagyok, vagyis elsősorban az az idő, amit éppen szeretnék felülmúlni. Példakép tekintetében is csehül állok: nincs, a saját utamat taposom úgyis. Ha valakire mégis odafigyelek, az jellemzően az én korosztályomban alkot számomra figyelemre méltót.
GT: Mind az 5 Groove Trails útvonalon voltál már. Melyik tetszett a legjobban?
Peti: Ne viccelj, most komolyan? Nincs már több? Ez baj. Erre még nem is gondoltam, hogy elfogyott. Remélem, van még a tarsolyotokban!
Ezek szerint akkor el kell jutnom a balatoni körök hosszabb verzióira is, hogy azért teljes képem legyen.
A Nyakassal kezdtem, akkor még azt se tudtam, hogy Groove: végigfutottam a hosszút, de akkor csak „piros körként”. Az lenyűgözött. A röviden se futottam soha gyorsan, szerintem képtelenség, túl szép ahhoz. Igazából ez a tihanyi is ilyen volt: ha nem így indulok neki, lehet még most is ott fotózkodok a Balaton fölötti dombokon – abszolút a horvát tengerparti futásokat juttatta eszembe. Szóval a Nyakas és a Helka a két No1 nálam egyelőre, de a többit is érdemes volt létrehoznotok! 😉 Tök jó mindegyik! Szerintem a Kamor is fog még jobban is tetszeni, oda még kevésbé tört be a tavasz idén.
GT: Azon a 3 pályánkon, amiknek van rövidebb és hosszabb verziója, a rövidebbeket futottad meg. Ezeket a távokat és a száguldozást preferálod inkább?
Peti: Nos, abszolút nem. Ezek szerint ez így nagyon csalóka, több tekintetben is. Egyrészt ahogy említettem, pont a hosszú Nyakassal indítottam, csak nincs rajta (még) hivatalos teljesítésem. Most pedig szintén szóba került már, hogy miért a rövidebbeken voltam. Másrészt nem vagyok gyors, egyebek mellett immár a koromból fakadóan sem, szóval ez még csak nem is fekszik nekem. Ráadásul tényleg a 30 körüli távokat szeretem terepen leginkább. Úgyhogy nagyon várom ezeket a balatoni köröket is, kíváncsi vagyok a „kiegészítő” szakaszokra.
GT: Mi a véleményed a Groove Trails-ről? Van ötleted, hogy mivel dobhatnánk föl, tehetnénk még vonzóbbá az útvonalainkat?
Peti: Igazán jól megcsináltátok, összeraktátok ezt! Ráadásul minden tekintetben. Legalábbis nagyon egybevág azzal, amit én díjazok benne. Kifejezetten szerethetők ezek a kihívások. Rengeteg instant van már, az is jó, hogy ezek színesek, különbözőek, de talán a tiétekbe tudnék a legkevésbé „belekötni”, ezért nagyon nehéz kérdés, hogy mit tehetnétek még ehhez hozzá. Egyrészt pazar útvonalak, igényes, szép, vonzó a honlap, nekem bejön a GeoGo-s csekkolás is (még akkor is, ha most éppen mindkét körön volt technikai nyűgöm), a célban a fogyasztási lehetőségek is tökéletesek (érem is ott van, ha nem felejtem el). Érem van, de nem kötelező (egy példány nekem untig elég, kifejezetten szívesebben megyek úgy többedszer, hogy nem kapok újra, ha nem kérek), cserébe kifizetnem sem kell. Más meg nincs, és nem is kell nekem – az élmény, a látvány, a képek, amiket útközben készíthetek, tökéletesen elegendők. És mindezek persze valahol kapcsolódnak a természetvédelemhez is, ami szintén a zászlótokra van tűzve és tesztek is érte. Csak így tovább!
