Mindenben, amit és ahogy a Groove Trails-nél csinálunk, kiemelt szerepet kap a természetvédelem és fenntarthatóság. Ahogy nő a Groove Trails kozösség, úgy gyarapodik a segítségünkkel-segítségetekkel támogatott természetvédelmi projektek száma: az előző negyedév nevezési díjainak 10%-át a ti szavazataitoknak megfelelően ismételten az Erdőmentőknek ajánlottuk. Ez alkalommal az Országos Pelevédelmi Programot támogattuk, ami a Magyarországon honos 3 közül a 2 veszélyeztett pelefaj, az erdei pele és a 2017-ben az év emlősének választott mogyorós pele állományainak megőrzését, védelmét célozza.
A Groove Trails csapatának a fenntarthatóság és felelősségvállalás jegyében tett egyik vállalása, hogy a nevezési díjak 10%-át természetvédelmi célokat megvalósító közhasznú szervezeteknek ajánljuk. A segítségetekkel eleddig összesen 3 szervezet munkáját (Erdőmentők, Rainforest Trust, Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség), azon belül is 6 projektet segítettünk, melyekről itt olvashatsz bővebben.
A legutóbbi negyedév nevezési díjaiból befolyt összeg 10%-ának sorsáról egy Facebook-os szavazás keretében ti dönhettetek. A Rainforest Trust, a PET Kupa és az Erdőmentők közül (a szavazók részéről egyéb javaslat nem érkezett) az Erdőmentőkre esett a legtöbbetek választása; ők kapták a szavazatok 58%-át.
Érdeklődő megkeresésünkre azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az Erdőmentők jelenleg futó projekjei közül az Országos Pelevédelmi Programban van szükség a leginkább segítségre, így ehhez járultunk hozzá. Az elutalt támogatási összegből többek között peleodúk kerülnek majd telepítésre, de a Groove Trails csapata magából a munkából is aktívan ki szeretné venni a részét, így bekapcsolódunk majd a telepített odúk monitorozási tevékenységébe. Ez azt jelenti, hogy néhány havonta ellenőrizni kell, hány odúba költöztek be a kis pelék, ehhez pedig végig kell kirándulni az adott odútelepet, bekukkantani és dokumentálni.
Végezetül hadd mutassuk be kicsit magukat a peléket. Az Erdőmentők honlapjáról idézünk:
Három fajuk is él Magyarországon, mégis kevesen találkozhatnak velük. A közhiedelemmel ellentétben nem kártevői gyümölcsöseinknek, és a madárfiókákra sem jelentenek nagy veszélyt. Magyarországon a mogyorós, a nagy valamint az erdei pele fordul elő, s nem csupán rejtett életmódjával vívta ki a kutatók, természetvédők figyelmét, hanem azzal is, hogy jelenlétével kiválóan mutatja egy adott erdő ökológiai értelemben vett „jóságát” is.
A legritkább pelefajunkkal, az erdei pelével való találkozás többnyire nagy szerencsének köszönhető. Mivel nagyon is emberkerülő és kevés helyen fordul elő, kicsi az esélye, hogy csak úgy véletlenül találkozunk vele. Elsősorban erdőközeli sűrű, kusza bokrosokban fordul elő. Elkerüli viszont a takarás nélküli kiszáradt fákat, valamint a füzesek, fenyvesek, akácosok lombkoronaszintjében sem érzi jól magát, hiszen nem nagyon talál ott terméseket, gyümölcsöket, amelyek az étlapjának nagy részét kiteszik. A lakott településekre a másik két hazai pelefajjal ellentétben nem húzódik be, még a kiskertek szegélyére is csak ritkán merészkedik. Természetes odvakban, vagy madár- és peleodúkban található lakófészek-kuckóját száraz mohából építi, és gyakran állatszőrrel béleli kényelmesre. Szülőfészkét azonban puhább termések röpítőszőreivel, és szintén puha állati szőrökkel béleli, hogy a megszülető kispelék igazán meleg otthonban cseperedhessenek. Egy példány egyidejűleg általában több odút, fészket is használ. Odú hiányában elhagyott madárfészkekben is megtelepszik. Éjszaka éber ő is, általában sötétedés után indul élelemszerző útjára, ha sikerrel jár, akkor éjfél tájban szundít egy félórácskát egy védett odúban, fészekben, majd hajnalhasadásig folytatja határellenőrző útját a birtoka körül. Az ágakon rendkívül ügyesen mozog. Ha teheti, nem megy le a földre, mert a takarás hiánya és a talajon való esetlenebb mozgása miatt kiszolgáltatottabb a ragadozóknak. Az erdei pelék hangokra alapozott egymás közötti információcseréje rendkívül változatos. Valódi téli álomba szenderül október végén, de enyhe időjárás esetén előfordulhat, hogy nem alussza végig a telet. Noha az év nagy részében elsősorban fiatal hajtásokkal, rügyekkel, bogyós termésekkel, gyümölcsökkel táplálkozik, de az erdei pelétől a fészekrablás sem áll távol. A nálunk előforduló három pelefaj közül ő az egyetlen, amely esetében megfigyelték kutatók, hogy madártojást, madárfiókát is megeszik, de éjszakai lepkéket is zsákmányul ejthet. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy erdei peléből nagyon kevés van, így az énekesmadarak országos állományára komoly veszélyt semmiképpen nem jelenthet. Az erdei pele Magyarországon fokozottan védett állat.
A mogyorós pele bár a leggyakoribb pelefajunk, mégis ritkán kerül szemünk elé. Ez a bájos, fekete gombszemű és mogyorószínű kisemlősünk kora este ébred, éjszaka futkos a lombos ágak takarásában, keresi a cserjék virágait, terméseit, gyümölcseit, ám a hajnal már az öreg fák odvában, vagy a bokrok ágvillái közé font, teljesen gömb alakú fűfészkében éri. A mogyorós pelék nagyon megválgatják, hogy melyik időszakban mit esznek, minden hónapban, évszakban más-más növényfaj fontos számukra. Kora tavasszal inkább a friss hajtásokat, sőt virágokat keresnek, később az erdei terméseket, gyümölcsöket fogyasztják előszeretettel, többek között somot, csipkebogyót vagy a kecskerágó bogyóit. Ősszel a mogyoró, ritkábban a dió a fő kedvenc, de a tölgymakkot csak akkor eszik meg, amikor még fiatal és nem keserű. A mogyorós pele olyan élőhelyeket keres, ahol mindezeket minél kisebb területen megtalálja. Épp ezért elsősorban sűrű, változatos összetételű bokrosokban, cserjésekben, sőt sövényekben telepszik meg. Nagy kedvencei közé tartoznak a vadrózsafélék, amelyeknek nem csupán illatos virágait, terméseit fogyasztja, de a sűrű tüskés bokorbelsőben biztonságban érezheti magát, hiszen oda egyetlen ragadozó sem tudja követni. Mesteri módon font gömb alakú fűfészkét száraz falevelekkel borítkja kívülről, hogy nem ázzon be az esőben, belülről pedig pihe-puha növény szőrökkel, például az iszalag magjának finombolyhos repítőszőrével béleli. A zord téli időszakot azonban valódi téli álomba szunnyadva többnyire a föld alatt dermedve vészeli át. A téli álomban szíve percenként egyet ver, nem eszik, nem iszik akár hét hónapon keresztül. Félénk óvatos állat, az éj leple alatt sem merészkedik ki a lombok takarásából, nehogy egy nyuszt, vagy hermelin, esetleg kóbor macska vagy pont egy macskabagoly elkaphassa. Ha baj van, és már megfogják, akkor veszély esetén képes ledobni a farkát borító bőrt és szőrzetet, hogy egérutat nyerjen. Ez a trükk azonban a pele életében csak egyszer vethető be, mert a bőr a farkcsigolyákon nem regenerálódik többé, csonkafarkú marad egész életére.
Ezen támogatást a nevezéseitek nélkül nem tudtuk volna felajánlani – ahogy a korábban nyújtott segítségeket sem.
Ti vagytok a legjobbak, köszönjük!
